BÓDHICSITTA

BÓDHICSITTA szkt. –Megvilágosodott hozzáállás, vagy Az ébredés szelleme –

A bódhicsitta azt a vágyat fejezi ki, hogy minden lény érdekében elérjük a megvilágosodást azért, hogy megszabadítsuk őket a szenvedéstől. Ezek a gondolatok felbecsülhetetlen érdemeket hoznak létre.

Két aspektusa van: a relatív bódhicsitta azt jelenti, hogy minden lény javára a hat megszabadító cselekedetet gyakoroljuk, részlehajlástól mentesen, nem téve különbséget barát és ellenség között, ezzel tökéletesítve magunkban az együttérzést.

Az abszolút aspektus a bölcsességre, vagyis az üresség felismerésére helyezi a hangsúlyt. Ennek szintén az összes lény érdekében történő megvilágosodás a célja.

A relatív bódhicsitta visszaszorítja az egót, az abszolút bódhicsitta eltávolítja az ego gyökerét.

  A szútrák azt mondják, hogy az egész világegyetem túl kicsi lenne ahhoz, hogy elférjen benne az-az érdem, amit a bódhicsitta gyakorlása létrehoz. Ha a bódhicsitta vezérel bennünket minden tettünk és cselekedetünk hatalmas változáson megy keresztül, és a Buddha gyermekévé válunk.

   A bódhicsitta öt különböző tulajdonsággal rendelkezik:

- olyan, mint a bölcsek köve, amely a vasat arannyá változtatja;

- olyan, mint a kívánságteljesítő drágakő, amely áldást hoz megtalálójának;

- olyan, mint a pompás gyümölcsöktől roskadozó dzsambu-fa;

- olyan, mint egy bátor lovag, aki minden bűnt elpusztít;

- olyan, mint a nagy tűz a világ végén, amely megsemmisít minden tisztátalanságot.

A bódhicsitta oka az együttérzés, az együttérzés oka pedig a szeretet. Ezért ki kell fejlesztenünk a szeretet helyes fajtáját, ami azt a vágyat eredményezi, hogy minden lény szakadjon el a szomorúságtól, és tapasztalja meg a boldogságot.

   Meditációkban a holdkorong a relatív bódhicsittát szimbolizálja, az arra való kívánságot, hogy minden lényt megszabadítsunk a szamszárából.

   A bódhicsitta a dzogcsenben azonos a nem született, nem kettős tudatossággal.

BUDDHA ÉS AZ ÉBREDÉS SZELLEME

   Maga Buddha is felkeltette az ébredés szellemét szeretete és együttérzése révén, mialatt az egyik forró pokolban tartózkodott. Ő és egy másik pokollakó, akit Kámarúpának hívtak, egy égő szekeret húztak. Buddhának ekkor eszébe jutott: ahelyett, hogy mindketten szenvednek súlyától és hőjétől, jobb lenne, ha csak neki kellene elviselnie azt. Fogta a másik igáját és azt mondta az őrnek:

   - Majd és húzom mindkettőnk helyett.

   Az őr azonban dühösen rákiáltott:

   - Nem lehet egyedül csinálni; mindkettőtöknek húznia kell! – és egy bottal fejbe vágta Buddhát. Amikor Buddhát az ütés érte, azt kívánta: „Bárcsak magamra vehetném minden pokollakó szenvedését!” A szútra hagyomány szerint ez volt az első alkalom, hogy Buddha felkeltette az ébredés szellemét. Ennek ereje révén pedig azonnal kiszabadult a pokolból.