Buddha élete

                                     Buddha születése

SAKJAMUNI BUDDHA i.e. 563 körül született egy királyi családban, a Gautama családnév mellé hercegi nevet is kap, a Sziddhárthát.

Szülei királysága a mai Nepál déli határánál helyezkedett el egy város körül, amit Kapilavasztunak hívtak. Apja a sákják arisztokratikusan irányított közösségének vezetője. E nemesi nemzetség okán Sziddhárthát Sakjamuninak (a Sákja bölcse) is nevezik. A sákják az árja ksatrijáknak, a harcosok kasztjának egyik törzse.

     Anyja, Maya, akinek negyven éves koráig nem született gyermeke. Egy éjjel azonban nagyon különleges álma volt: látott egy fehér elefántot, aki a mellkasa jobboldalán keresztül behatol a méhébe és megtermékenyítette őt – és az álom valósággá vált. A király és az emberek nagy örömmel várták a gyermek megszületését. Az akkori szokásoknak megfelelően a királynő visszatért a szüleihez, hogy ott szülje meg a gyermekét. Az úton megálltak pihenni a Lumbin Kertben, ahol minden ragyogott a tavaszi napsütésben; itt született meg a herceg április nyolcadik napján. A királyi palotában a nagy örömöt hamarosan szomorúság váltotta fel, mivel Maya királynő a szülés után pár nappal hirtelen meghalt. A fiatal herceget az anyja húga, Pajapáti nevelte fel.

  Kevéssel születése  után három jógi ezt mondta szüleinek:  „A fiú igazán különleges. Ha nem szembesül a világ szenvedésével, bármivé válhat, amit csak kívántok. Erős királyként meghódítja a szomszéd királyságokat, és minden elvárásotokat beteljesíti. Azonban, ha meglátja a feltételekhez kötött világgal járó szenvedést, lemond helyzetéről, és megvilágosodott szemléletet hoz a világba.”

Szülei örököst szerettek volna a birodalmukba, és nem költőt, álmodozót vagy filozófust. Ezért úgy döntöttek, hogy nagyon óvatosak lesznek. Körbevették a fiatal herceget minden jóval, bármit is kívánt csak rá kellett mutatnia, így 29 éves koráig csak az örömöt ismerte.

 A herceg tizenkilenc éves korában feleségül vette Yashodhara királylányt, egy gyerekük született, akit a herceg Rahulának (bilincs) nevezett el.

A szenvedéssel akkor találkozott, amikor három egymást követő napon kiment a palotából és látott egy beteg, egy öreg és egy halott embert. Az a felismerés, hogy ezek az állapotok részei minden életnek, a legmélyebb szintekig megrázta őt, s miután visszament a palotájába, akárhol is kereste sehol sem talált olyat, amire támaszkodhatott volna - minden mulandó volt. Következő reggel elhaladt egy jógi mellett, aki a meditáció mély állapotában időzött, és tudatuk találkozott. A herceg egy pillanat alatt rájött, hogy az abszolút igazság, amit keresett, nem más, mint maga a tudat.

Hat nagyon nehéz év következett. Észak-India erdeiben és tisztásain a tökéletesség szintjére vitte még a legszélsőségesebb gyakorlatokat is, melyeket kapott. Korának legnagyszerűbb tanítóitól tanult, és az összes, a mai napig is ismert filozófiai iskola gyakorlatait elvégezte, ennek ellenére nem találta magát közelebb céljához.

Észak-Indiában elérkezett arra a helyre, amelyet ma Bodhgájának neveznek. Ez egy falu a Delhiből Kalkuttába vezető út kétharmadán, Bihar államban. Megérkezésekor felébredtek benne a számtalan előző életeiben tett ígéretei, így letelepedett egy kis folyó melletti óriási fa alá, és elhatározta, hogy meditációban marad mindaddig, amíg minden lény hasznára nem válik.         Egy héttel később, májusi telihold napján ez megtörtént.

 Megvilágosodásának napja a 35. születésnapja volt, ugyanaz a nap, amelyen később meghalt i.e. 483-ban.

 Miután elérte a megvilágosodást, 45 év állt rendelkezésére ahhoz, hogy megossza az érző lényekkel a tudat kibontakozásának módjait, ez az oka, hogy tanításai ilyen széleskörűek.