CSÖD
CSÖD - a Cső szó a tibeti csöpa igéből ered ami „elvágni”- t jelent, de itt főnévként van használva. Az egész kifejezés „dágdzin csöd” aminek jelentése „elvágni az egót”, a ragaszkodás fő alapját. Az ego elvágásának jelentése önmagunkat az ego feltételei fölé helyezni.
A Cső gyakorlat jelenti a szenvedélyekhez való ragaszkodás elvágását is. Szokásosan azt állítjuk, hogy az érzelmeink fontosak és csodálkozunk, hogyan élhetünk nélkülük: de ők szintén a dualizmus sajátos megnyilvánulásai. Ők a tudat ragaszkodásai és nem tudjuk a ragaszkodásunkat legyőzni, amíg e kettősséget nem győzzük le.
A ragaszkodás főleg a fizikai testünkhöz kapcsolódik. A ragaszkodás a tudatunkban jön föl, a Cső gyakorlatban tudatilag tréningezzük magunkat odaadva a testünket.
Macsig Lámbdrön beszélt a hat érzékről, mint minden ragaszkodás alapjáról. Folyamatosan dolgozunk és áldozatokat hozunk, hogy a fizikai testünket kiszolgáljuk: ágy kell ennek a fontos testnek az alváshoz, az ágyhoz ház-védelem kell, az értékes test megtartásához étel és ital szükséges, ezekhez a dolgokhoz pedig pénz szükséges. Nap nap után, hónap hónap után, minden módon dolgozunk, hogy pénzünk legyen a házra és ételre. Amit teszünk az anyagi testünk szolgálata. Ezért a testünk a legnagyobb ragaszkodásunk gyökere. Macsig Lámbdrön a tanítását sokféle érzelemre alkalmazta, felmutatva, hogy van mód egységben lenni velük, főleg az olyan érzelemmel, mint a félelem. Ezért megy a Cső gyakorló temetőkbe és más helyekre, ahol erősen érzi, hogy az érzelmek megtöltik.
A Cső gyakorlat az összes Buddhista iskolában és a Bön hagyományban is nagyon elterjedt gyakorlat. Az eredete főleg a női mesterre Macsig Labdrönre vezethető vissza, de sokféle Cső gyakorlat van, mivel a különböző hagyományokban különböző cső mesterek fejlődtek ki.
