Hat világtáj
"Midőn egyszer a Magasztos Rájaghában, a bambusz ligetben tartózkodott, az úton találkozott egy családapával Sigálával, aki a kezeit összetéve a hat világtáj: észak, dél, kelet, nyugat, zenit és nadír felé hajlongott. És a Magasztos, aki jól tudta, hogy e tiszteletadást a hagyomány követeli meg, így szólt: -„Sigála, mi okból követed eme csodálatos szokást? ”
Sigála így felelt: -„Csodálatosnak tartod, hogy házamat védelmezni akarom a rossz szellemektől? Tudom, hogy te, a bölcs Sakjamuni úgy véled, hogy az ily fohászkodások mit sem érnek. De tudd meg, hogy én a hagyományos szokás tiszteletben tartásával atyáim emlékét tisztelem meg.”
A Tathagata így válaszolt:
„ Jól teszed Sigála, ha atyáid emlékét megszenteled, és az is kötelességed, hogy otthonodat, feleségedet és gyermekeidet a gonosz szellemektől megóvjad. Nem kárhoztatlak azért, mert atyáid szokásait követed, de úgy vélem, hogy a hagyomány értelmével nem vagy tisztában. Figyelmezz tehát szavaimra, mert én megmagyarázom neked a hat világtáj értelmét.“
„Nem elegendő, ha otthonodat szertartások segítségével kívánod megvédelmezni a gonosz szellemek ellen; tettekkel kell védelmet biztosítsál! Szeretetteljes szellemmel fordulj kelet felé, mert ez a táj a szülőké; szeretetteljes szellemmel fordulj dél felé, mert ez a tájék a tanítóké; szeretetteljes szellemmel fordulj nyugat felé, mivel e tájék a feleségé és a gyermekeké; szeretetteljes szellemmel fordulj észak felé, mivel ez a tájék a barátoké; szeretetteljes szellemmel fordulj a zenit felé, mivel ez a tájék a vallási kötelességed otthona és szeretetteljes szellemmel fordulj a nadír felé, mivel ez a táj az alárendelteké.”
„Ezt a szellemi magatartást kívánják tőled atyáid és ebben a szellemben végezd a tiszteletadást! “
És Sigála, ezeket hallva, oly tisztelettel pillantott a Magasztosra, mint atyjára és így szólt:
„Valóban Gotama, te egy Buddha vagy, a Magasztos, a Szent, a nagy tanítómester. Ez idáig valóban nem tudtam mi tiszteletadásom értelme, de most jól tudom. Így fogok cselekedni.”
