LHÁSZA

         Potala Palota

    Tibet fővárosa, az első dharma király Songtsen Gampo (617-698) alapította.

  Lhásza a Nyencsen Tangla-hegység egy 7088 m-es csúcsának a lábánál 3650 m magasan fekszik, a Brahmaputra mellékfolyója a Lhásza folyó közelében.          

   Songtsen Gampo Yarlungból Lhászába helyezte székhelyét, és hogy megerősitse országát feleségűl vett két hercegnőt. Az első felesége a nepáli Khidzun hercegnő volt, a második a kinai Tang Dinasztiából Wencheng hercegnő. Mindkét hercegnő buddhista országból érkezett, igy nagyon értékes buddhista ereklyéket hoztak magukkal Tibetbe. Wengcheng hercegnő 641-ben érkezett Tibetbe, és mivel abban az időben Lhászában nem volt palota, sőt még lakóház sem – az emberek sátrakban éltek -, a két hercegnő megkérte a királyt, hogy épitsen szentélyt az értékes buddha szobroknak és ereklyéknek. Ekkor kezdődött a palota épitése, ami eredetileg 8 szentélyből állt. Ekkor épűlt a Jakhang kolostor is. A város 842-ig Tibet fővárosa volt, ekkor meggyilkolták Tibet királyát, s a város elvesztette politikai rangját. Az idők során – háborúk és tűz pusztitása miatt – a palota megsemmisült. A Songtsen Gampo által épitett palota egyetlen épen maradt része a Vörös-hegy csúcsán levő kápolna volt. 1642-ben az ötödik Dalai Láma Lhászát nevezte ki székhelyének, és megkezdődött a jelenlegi Potala-palota épitése.

A Dalai Lámák Csenrézi megnyilvanulásai, és Csenrézi Tiszta Földje Potala, igy a palota neve Potala lett. Az elkövetkező évszázadokban Tibet vallási központjává vált, és újra a központi kormányzat székhelye lett.

A Vörös-hegyre épült Potala-palota aranyozott tetői mérföldekre látszanak a Lhászát körülvevő síkságon. A 41 hektárnyi területet elfoglaló épületegyüttes

 két fő részből áll: a Vörös és Fehér Palotából. A messzeségből a vörös és fehér épületegyüttes lélegzetelállító szépségben tündököl.

   Az UNESCO 2000-ben a Potala-Palotát a Világörökség részévé nyilvánitotta.