MADHJAMAKA
MADHJAMAKA A buddhizmus fejlődéstörténetében a madhjamaka (középút) iskola gondolatrendszere a legfontosabb helyet foglalja el. A madhjamaka buddhizmus alapműve az iskolaalapító Nagardzsuna (i.sz. II. század) által írott, A középút alapversei című verses mű. Az iskola neve a madhjamaka (kellős közepén levő, közbülső) szóból ered, amely a követők dogmatikus szélsőségektől mentes álláspontjára utal. A szó szűkebben vett értelmében minden buddhista madhjamikának mondható, hiszen már a buddhizmus alapítója, Sakjamuni Buddha is hangsúlyozta, hogy a korára jellemző két szélsőséges eszmeáramlat között elhelyezkedő álláspontról hirdeti tanításait, – tehát a „középút” elnevezést már Buddha is használta.
A madhjamaka iskolának központi eszméje, hogy minden egyes jelenség, dolog „üres”, mert mástól független, önmagában való létük nincsen.
„A szemlélet kérdésében a Kagyüpák mindig a Madhjamaka hagyományát követték. Ez a szemlélet nem képezi vizsgálódás tárgyát, de még a vizsgálódás lehetőségét sem, ez egy mindent magában foglaló szemlélet, az üresség és a nagy gyönyör mindent magában foglaló terének alapvető szemlélete.” – a 16. Karmapa.
