MÁRA
MÁRA -szkt.- Sakjamuni megkísértője volt, aki közvetlenül az előtt jelent meg, hogy Buddha elérte volna a megvilágosodást.
„Megvilágosodása éjjelén Buddha a bodhi-fa alatt ült Vadzsrászanában, vagyis India Gyémánt Trónusán. Mára démoni seregei hatalmas fekete felhőként vették körül, s tomboltak a gyűlölettől és az irigységtől. Sértéseket kiáltottak felé, s fegyvereikkel az életére törtek. Buddha ennek ellenére nyugodt maradt, s szívében oly erős szeretet lángolt, hogy a démonok gyalázkodásai gyönyörű zenévé változtak, pusztító fegyvereik pedig virágesőként hullottak rá.”
Általánosabb értelemben a márák olyan nehézségek, amelyekkel a gyakorló találja szembe magát. Több tipusuk létezik, így:
- az öt halmaz egóként való téves értelmezése (szkt. szkanda-mára), a zavaros érzelmek elhatalmasodása (szkt. klésa-mára),
- a halál vagy halálfélelem (szkt. mrtyu-mára), amely megszakítja a gyakorlást, hacsak a jógi nem képes ezt az ösvény részévé tenni, és
- annak a meditációs boldogságnak a csábítása, amelyet a még mindig szamszárához tartozó isteni birodalmakban tapasztalhatunk (devaputra-mára).
Vimalakirti szerint Mára valójában egy bódhiszattva, aki az elképzelhetetlen megszabadulásban lakozik, és gonoszságokat cselekszik, hogy megerősítse és megszilárdítsa minden bódhiszattva elhatározását.
