MERU-HEGY

MERU-HEGY Az Abidharmában részletezett buddhista kozmológia szerint a világegyetem középpontjában a négyoldalú Meru-hegy áll.

A Meru-hegy kúpszelethez hasonlóan épül fel: keleti oldala fehér kristályból, déli oldala kék lapis-lazuliból, nyugati oldala rubinokból, és az északi smaragdokból vagy aranyból áll. A hegy alapja mélyen az óceán felszíne alá, míg a csúcsa az egekbe ér. Egy mitikus fa – a Kívánságteljesítő Fa - nő az aljától a csúcsáig.

   Legalul, óceáni sziklabarlangokban élnek az azúrák, akiknek a királysága négy nagyvárosból áll, melyek mindegyikében egy király uralkodik. Az egyik ilyen király Rahu, a Fogyatkozás Ura.

   A Meru-hegy első négy szintjén élnek a nágák, míg a másodiktól a negyedik szintig a félistenek különböző osztályai is helyet foglalnak: Suvarnák, Danavák, Raksasák, és Yaksák. Az ötödik szinten a négy égtáj védelmező királyai élnek, akik az égi birodalmakat és az univerzumot védik a démonok ellen. Dhitarástra, a lantos a keleti irányt vigyázza, és a Gandharva lények, az égi zenészek fölött uralkodik. Virudhaka, a Khumhandák királya, jobb kezében szablyával a déli irány őrzője. Virupaksa, akit sztupát tartva ábrázolnak, a nyugat őre és a nágák királya. Vaisravana, az észak őrzője, egy győzelmi zászlót és egy mongúzt tart – ő a Yaksák királya és a világmindenség értékeit őrzi. A Négy Nagy Király országa az égi birodalmak bejárata.

A vágyvilág istenei vagy kámadévák öt különböző birodalmat foglalnak el:

   1. A Harminchárom Mennyek birodalma, mely a Meru-hegy csúcsán helyezkedik el, s Indra, a harminchárom isten királya palotájának is helyet ad.

   2. Yama égi országa, az első birodalom a hegycsúcs alatt.

   3. A Tusita mennyek, vagy a „Gyönyörűség Mennyországa” az az égi birodalom, melyben a Buddhák laknak, mielőtt inkarnálódnak a földön.

   4. A Nirmanarati mennyek, melyet olyan istenek laknak, kik „saját kedvteléseiket teremtik meg”.

   5. Paranirmita mennyek, ahol a „mások létrejöttét elrendező” istenek élnek. Ez a vágybirodalom csúcsa.

   A formabirodalom istenei, a Rupavacsarák gyönyörű áttetsző testűek. Országuk az öt elem esszenciájából összeállt égi anyagi birodalom. Vezetőjük Brahma. 17 vagy 18 királyságra oszlanak és hierarchiájuk a meditatív elmélyűlés négy szintjét, a négy dhyánát tükrözi. Ezen mennyek közül a legmagasabb az Akanista, azaz „a Mindent Felülmúló”.

   A formanélküli birodalom istenei „tiszta szellemek”, tudatuk a legmagasabb rendű meditációban felolvadt, s meditációs megvalósítottságuk fokától függően négy birodalomra oszlanak. Ez a szamszárában elérhető legmagasabb szint.

   Minden déva rendkívül hosszú életű, s élettartamuk a megvalósítottság fokától függ. A Harminchárom Mennyek istenei ezer évig élnek, és ebben a birodalomban minden nap 100 földi évnek felel meg az emberek világában. A Tusita istenek 4000 hasonló hosszú évig élnek. A Parinirmita istenek 160000 évig élnek, ahol minden nap 16000 emberi évnek felel meg. A formabirodalomban az élettartam 16000 kalpától egy nagy kalpa negyedéig terjed.

A formanélküli világban a tudat a meditációban feloldott állapotban 20000 és 80000 nagy kalpa közötti időt tölt. Életük végén egy másik létbirodalomban való újjászületésre ítéltetnek, mint minden más lény, mivel a karma törvényének ők is alávetettek.

   A Meru-hegy lába körül hét négyoldalú aranyhegyből épűlt fal van, melyek mindegyikének magassága a mögötte levőének a fele. A falak között hét négyzet alapú Sita tó van, melyek tiszta vize nyolc kiváló tulajdonsággal bír: könnyűség, ragyogás, áttetszőség, tisztaság, frissesség, édesség, valamint tökéletes íz és illat. Az egészet egy óriási sós vizű óceán veszi körül, mely a kontinenseket tartja.

   A négy fő égtáj mindegyikében egy sziget-kontinens helyezkedik el, melyeket két kisebb földrész vesz körül. Így összesen tizenkét kontinens létezik:

- Keleten a fehér és félhold alakú Viheda található, melyet Dehu és Videha vesz körül. Az ott élő emberek kétszer olyan magasak, mint mi, és arcuk félholdra emlékeztető. Városokban és falvakban élő békés vegetáriánusok. Élettartamuk 250-500 év. Bár életük kellemes, nem tanácsos az ő birodalmukban újjászületni, mivel nem rendelkeznek az igazi Dharmával. Videha fő jellemzői a gyémánt, lapis-lazuli, zafir, smaragd, gyöngy, arany, ezüst és kristály hegyek.

- Délen Jambudvipa, saját kontinensünk van, melyet Camara és Upacamara vesz körül. Világunk szerencsés, ahol buddhák születnek és virágzik a Dharma. Alakja trapézszerű, színe pedig kék. Fő jellemzője az erdők sűrűje, melyek minden vágyat beteljesítenek, és gyümölcsük esőként hullik alá.

- Nyugaton fekszik Godanija kontinense melyet Shatha és Uttaramantrini vesz körül. Godanija rubinvörös és kör alakú. Lakói négyszer magasabbak nálunk, arcuk kerek. Öt évszázadon át élnek, pásztorkodnak, állataik tejtermékét fogyasztva. Fő jellemzője a kívánságokat teljesítő üszők csordája, melyek tőgye minden kívánt dolgot megad.

- Északra fekszik Uttarakuru, melyet Kurava és Kaurava határol. Az északi földrész négyzet alakú és zöld. Lakói óriások, négyzetes „lóhoz hasonló” arccal. Több mint ezer évig nagy bőségben élnek, erőfeszítések és aggodalom nélkül, mivel földjük nagyon gazdag. Önmagától növő gabonán élnek, és egy pillanatra sem érzik annak szükségét, hogy ruhát vegyenek magukra, vagy menedékhelyet, városokat, vagy falvakat építsenek. Viszont egy héttel haláluk előtt hallják a halál reszelős hangját, mely ismerteti velük távozásuk módját és azt, hogy milyen alacsony újjászületésben lesz részük. Ezt követően szenvedésük túlszárnyalja azt, amit mi egy egész élet alatt átélünk. A földrész legfontosabb jellemzője a gabona, mely erőfeszítés nélkül nő itt, mintegy kimeríthetetlen és ízletes étket biztosítva.

   Bár mindegyik földrészt emberek népesítik be, ezek a földrészek más világok lakói számára láthatatlanok maradnak, kivéve a tisztánlátókat. A Jambudvipa az egyetlen, ahol a Buddhák észlelhető formában jelennek meg, és ezért ezt tartják a legkedvezőbb helynek az újjászületésre.

   A kontinenseken túl az óriási külső óceán egészen az univerzumot, Csakravalát körülvevő vashegyekig húzódik. Az egész világmindenség arany alapzaton nyugszik.

   Jambudvipa kontinensének mélyében vannak a poklok. A forró poklok nyolc szintje helyezkedik el egymás fölött. Felülről lefelé ezek a Feltámasztó Pokol, A Fekete Huzalok Pokla, a Tömegpusztítás, a Siránkozás, a Nagy Siránkozás, Hőség, Kibirhatatlan Hőség, és az Avici vagy Vadzsra Pokol, melyben a szenvedés elképzelhetetlen méretű.

 A Longcsen Nyingtig a következőképpen írja le a forró poklokat:

   „ Ha a poklok birodalmában születek újjá, vörösen izzó vas talajon, fejem és testem fegyverekkel választják el egymástól, s testem fűrészekkel szedik darabokra és égő fémkalapácsokkal zúzzák szét. Fuldokolva segítségért sikítok, egy ajtók nélküli vasházban bebörtönözve. Égő, borotvaéles karókra döfnek majd, és folyékony bronzban fővök. Kibírhatatlanul forró tűzben fogok megégni.”

   Létezik hét hideg pokol is, melyek hasonló módon oszlanak részekre. Ezek a forró poklok mellett találhatók, Csakravala vashegyei alatt. Neveik: Gennyhólyag, Kifakadó Gennyhólyag, Jajveszékelés, Reszketés, Kék Lótusz, Lótusz, és a Nagy Lótusz.

   „A nagy hófödte hegyekben, szűk szorosokban és gleccserekben meggyötörten sodor tova a hóförgeteg. Jeges széltől kínzott puha testemet hólyagok és gennyező fekélyek borítják. Panaszom és nyöszörgésem végtelen. A kibírhatatlan fájdalmat tűrve, beteg, halálán, kimerült emberként tör fel zokogásom összeszorított fogaim közül, miközben bőröm megreped, és húsom a mélyen felszakadt sebekből előbukkan. Ilyen a nyolc hideg pokol.”

   Végül az Avici körül négy külső pokol van:

   „Borotvák mezején járva lábam darabokra szabdalódik, testemet pedig kardok erdeje tépi szét. Rothadó holttestek bűzös mocsarába süllyedek, és égő hamvak tengerében gyötrődöm majd. Ezek az elképzelhetetlen poklot övező külső poklok.

A szétterjedt pokloknak nincs meghatározott helye: „Ajtók, oszlopok, puszták, és kötelek között bebörtönözve végtelenül kihasználnak. Ilyenek a szétterjedt poklok.”

A poklokban való újjászületés karmikus okai elsődlegesen a harag, a gyűlölet, a gyilkosság, és az öngyilkosság. Bár rendkívül hosszú, az ezekben a világokban való létezés meg sem közelíti az örökkévalót.

   A preta vagy éhes szellemek, melyek állandóan az éhségtől, szomjúságtól, kimerültségtől, és hallucinációktól szenvednek, földalatti városokban vagy Yama, a halál birodalmában, míg mások a világmindenségben elszórtan élnek.

   Állatok az univerzum összes kontinensén élnek.