MÓDSZEREK

MÓDSZEREK (Eszközök)

A Lótusz szútra részlete:

   „Sáriputra! Tételezzünk föl egy országot, egy várost, egy falut, egy öregembert. Évei előrehaladottak, kincse és gazdagsága mérhetetlen. Sok földje, háza és különféle rabszolgái, szolgái vannak. Az egyik háza igen nagy, de csak egyetlen kapuja van. Egyszer csak a ház minden oldalán egyidejűleg hirtelen tűz ütött ki, és az egész házat körbevette.

Az öregember fiai, tízen, húszan, vagy harmincan éppen a házban tartózkodtak. Amikor az atya a nagy tüzet észrevette, ezt fontolgatta: „én magam ugyan ki tudok jutni a kapun ebből az égő házból, de a fiaim mindannyian elmerültek a játékban, ezért semmit sem vesznek észre, semmit nem fognak fel, nem rettennek meg és nem félnek. Testem és karjaim erősek, de ez most nem elegendő ahhoz, hogy kimentsem őket. Ennek a háznak csak egyetlen kapuja van és az is szűk. A fiaim még kicsinyek és semmit sem értenek, ragaszkodnak a játékukhoz. Félő, hogy meg fognak égni. E rettenetes dologra fel kell hívnom a figyelmüket.”

  Ezek után odakiáltott a gyermekeinek.

  „Gyertek ki gyorsan!”

  Noha az atya együttérzéssel eltelve figyelmeztette őket, a gyermekek továbbra is a játékba merültek, és az apa szavát nem hallották meg. Nem ijedtek meg, és nem gondoltak arra, hogy kijöjjenek. Játék közben ide-oda szaladgáltak, és csupán atyjukra néztek, majd játszottak tovább. Ekkor az atya azt fontolgatta:      

„ A ház már igen nagy lánggal ég. Ha én és a fiúk nem megyünk ki rögtön, elkerülhetetlenül meg fogunk halni. Ezért most ügyes eszközzel el kell érnem, hogy fiaim megmeneküljenek.”

  Az atya tudta, hogy fiai milyen értékes és ritka dolgokat szeretnének, minek örülnének a legjobban, ezért így kiáltott oda nekik:

  „Azok a dolgok, amelyeket ti oly nagyon szeretnétek, ritkák és nehezen megszerezhetők. Ezért, ha most azonnal nem veszitek el, később megbánjátok! A kapu előtt különböző járművek állnak, kecskefogattal, szarvas fogattal, ökörfogattal, és játszhattok azokkal. Nos, hát gyorsan ki kell jutni ebből az égő házból, és mindenkinek megadom azt, amit akar.”

   Amikor a gyermekek ezekről az értékes dolgokról hallottak, saját vágyaiktól vezérelve, tülekedve kiszaladtak az égő házból. Amikor az atya a gyermekeit biztonságban látta, szíve nyugodt volt és örömmel teli.

   Ekkor a fiúk atyjukhoz szóltak:

  „Atyánk, kérünk, add nekünk azokat a szép dolgokat, a kecske, a szarvas és az ökör vontatta kocsikat, amelyeket megígértél!”

   Sáriputra! Ekkor azonban az atya mindegyik fiának egy-egy teljesen azonos nagy járműt adott. Ez a kocsi nagy, kényelmes és sok drágakővel díszített. A kocsik elé fehér, igen erős ökrök vannak befogva és gyorsak, mint a szél. Miért van ez így? Mert az atya azt gondolta: „Kincsem és gazdagságom határtalan, ezért hát nem adhatok fiaimnak csekély értékű kis járműveket. Mindegyikük az én fiam, mindegyiket egyformán szeretem. Számtalan, a hét drágakőből készült nagy kocsim van. Mindegyiküknek egy-egy ilyet akarok adni, nem teszek köztük különbséget.”

   Nos, minden egyes fiú felült egy nagy kocsira. Olyat kaptak, amit korábban még soha nem birtokoltak, és még titokban sem remélték. Mit gondolsz Sáriputra? Vajon hamis vagy hazug ez az apa, amiért fiainak teljes azonos módon egy értékes drágakövekkel kirakott nagy kocsit adott?

   Sáriputra válaszolt:

  - Nem, Magasztos! Ez az atya elérte, hogy fiai megmenekültek a tűztől, így testüket és életüket megóvta. Ez nem hamisság és hazugság. Miért? Mert miközben testüket és életüket megóvta, egy szép és értékes dologhoz jutottak. Az atya ügyes eszközzel megmentette őket az égő házból.

  A Buddha Sáriputrához szólt:

  - Jól van, jól van! Pontosan így van, ahogyan mondod Sáriputra! A Túlonjutottal is így van ez. Ő az egész világ atyja.  Ő már régóta eltávolított magából minden félelmet, szorongást, gondot, elvakultságot és ostobaságot. Hatalmas földöntúli erőt és a bölcsesség erejét birtokolja, a bölcsesség erényében és az ügyes eszközökben tökéletes.

Részvéttel telve állandóan arra törekszik, hogy a lényeknek jót tegyen. Maga is a három világ rozoga, égő, öreg házába születik, hogy megszabadítsa a lényeket a születés, az öregség, a betegség és a halál tüzétől, a gondtól és szenvedéstől, az ostobaságtól, a sötétségtől és a három méregtől. Midőn tanít és térít, eléri, hogy a legfelsőbb tökéletes megvilágosodáshoz eljussanak. Látja, amint a különböző élőlényeket a születés, az öregség, a betegség és a halál gondja és szenvedése égeti. Látja, amint a vágyaikhoz tapadva sokféle szenvedést élnek meg. Mégis, a szenvedések közepette is, az ilyesféle dolgokban elmerülve élvezettel lubickolnak, semmit sem fognak fel, semmiről sem tudnak, nem rettennek meg mindettől, és nincs bennük emiatt félelem. Nem keresik a szabadulást. E három világ égő házában ide-oda szaladgálnak, és bár szenvedéseket élnek meg, nem rémülnek meg, nem kezdenek el aggódni.

  Sáriputra! Amikor a Buddha mindezt látja, a következőket fontolgatja: „Minden lény atyja vagyok, és meg kell őket szabadítanom a szenvedéstől. De nem tudom őket megszabadítani csak a földöntúli erőmet és a bölcsesség erényét alkalmazva.”

   Mert, Sáriputra, hogyan is érthetnék meg a Buddhák bölcsességét? Az erő és a félelemnélküliség most nem használ.    A bölcsességhez egy megfelelő ügyes eszközt kell alkalmazni, hogy a lények a három világ égő házából megszabadulhassanak. Ezért tanítja a Túlonjutott a három járművet, a srávaka, a pratyekabuddha és a Buddha járművet, és így szól a lényekhez:

  „Ti mindannyian! Ne törekedjetek a három világ égő házában lakni!

Ne vágyakozzatok az öt érzékszerv durva és csekély értékű tárgyai, a formák, a hangok, az illatok, ízek és tapintható dolgok után, mert megégtek! Gyorsan hagyjátok el a három világot, és érjétek el a három járművet, a srávakák, a pratyekabuddhák és a Buddha kocsiját! Csupán egy kicsit igyekeznetek kell.”

  A Túlonjutott ezek után így gondolkodik: „Én az összes Buddha Törvény kincsét birtokolom, a határtalan bölcsességet, az erőt és a félelemnélküliséget. Ez a sokféle élőlény mind az én gyermekem. Mindegyiküknek azonos mód a nagy járművet kell adnom. Mindezeknek az embereknek az összes Buddha örömét, elmélyedését és megszabadulását ajándékozom.”

   Sáriputra! Emiatt a Túlonjutott nem hamis és hazug. Először a három járművet tanítja, és úgy vezeti az élőlényeket, azután megszabadítja őket a Nagy Járművel. Sáriputra! Tudnod kell, hogy az összes Buddha ügyes eszközhöz folyamodva tesz különbséget az egyetlen Buddha járművön belül, és ezért hirdeti a három kocsit.”