NÁGA

NÁGA (tib. klu) a vizek istenei. Mocsarakban, patakokban, tavakban és folyókban élnek. Ilyen értelemben helyi istenségek. Emberi felső-és kígyószerű alsótesttel rendelkező isteni lények, különféle kincsek és tudás őrzői. A nágák gyakorta feltűnnek a buddhizmus történetében: mikor Buddha elérte a megvilágosodást a Bodhi fa alatt Bodhgájában, a nágák királya és alattvalói ernyőt formáztak a feje fölött, s így védték az időjárás viszontagságaitól. A hagyomány szerint Buddha a nágákra bízta a Pradzsnaparamita-szútrákat, amíg Nagardzsuna, a madhjamaka iskola első századi megalapítója át nem vette tőlük.

   Nyolc nagy nága király létezik: Ananta, Padma, Vasuki, Takshaka, Mahapanda, Karkotaka, Shankhapala és Kulika. Ábrázolásuk jellegzetessége a fejük fölé emelkedő egy, három, öt, hét, nyolc vagy kilenc kígyó.

   Helyi istenségként a nágák bosszúállók lehetnek, ha természetes környezetüket megbolygatják, mint pl. a víz szennyezése, a gátak és zsilipek építése, a folyók útjának elterelése mind olyan cselekedetek, amit ha nem az asztrológiai időpontban végzik, bosszúra sarkallják a nágákat, betegségeket zúdítva a felelősökre.