Sámánizmus
Necsung kolostor
"A sámánizmus jelenség jellemzően a törzsi életmód része. Általánosan nevezett sámánizmus nem létezik, annak ellenére, hogy az izmus végződést kapta, önmagában nem vallás, hanem a vallás egy törzsi kultúrájú aspektusa. A tibeti kultúra gyökerei visszanyúlnak a közép-ázsiai és észak-ázsiai sámánisztikus gyakorlatokhoz. A sámán alapvető ténykedése a gyógyítás. Ez mindenütt így volt nem csak Tibetben. A jelenlegi természetvallások sámánizmusát és a régi törzsi kultúrák sámánizmusát is jellemezte az emberi világ és a szellemvilág közti kapcsolat. Ezek a szellemlények a föld energiaterében élnek és saját akarattal és tudattal rendelkező független élőlényeknek tekintik őket. Minekünk ugyanúgy, mint a többi lénynek saját energiaterünk van, és ez az energiatér kapcsolatban van az immunrendszerünkkel. Ezek az energiaterek képesek hatással lenni a miénkre, a különböző aspektusaira. Ha valamiért megharagszanak, nagyon nagy hatással tudnak az energiaterünkre lenni. Ha negatívan befolyásolják az energiaterünket, megbetegszünk, vagy valamilyen elváltozást szenvedünk. A törzsi kultúrákban a lényeknek rendkívül erős érdeke, hogy jó viszonyban legyenek az energiavilág lényeivel, a szellemlényekkel. A sámán az, aki szakértő ebben a kapcsolattartásban és gyógyításban. Ezt a fajta gyógyítást a városi technológia közt felnövő modern embernek igen nehéz megérteni.
Kamaszkora táján a szellemek a jövőbeli sámánt megszólítják, és akkor ő megbetegszik és víziói támadnak. A folyamat végén újra egészségessé, egésszé válik, megtörténik a gyógyulás. És ekkor meghatalmazzák a sámán szerepének betöltésére. Ezt a sámánt pávónak vagy lhábának hívják. Mindenik esetben a szó annak a szellemnek a jelölésére szolgál, mely birtokba veszi a sámánt. Ez a szellem vezetőként működik. Ez a gyógyítást végző phávó vagy lhábá semmiféle spirituális iskolához sem tartozik. Ez a sámán lehet buddhista vagy bönpo. Ha buddhista, többnyire nyingmapa. Ugyanakkor, néha a szellemek szerzeteseket vesznek birtokukba, ebben az esetben szungmáról vagy őrző szellemről van szó, és akkor a kolostorokban vagy máshol orákulumokként működhetnek. Ennek egy híres példája a necsungi orákulum.
A legnagyobb gelugpa kolostort Drepungnak hívták. Virágzásának idején, a kínai megszállás előtt tízezer szerzetes volt ebben a kolostorban. De közelében volt egy kis nyingmapa kolostor, melyet Necsungnak hívtak és a Pehár nevű védőszellem itt élt. Eredetileg Pehár egy török szellem volt, aki Tibettől messze északra lakott. A nyolcadik században Padmaszambhava lehozta az első Tibetben épült buddhista kolostorba Szamjéba, hogy a kolostor védőszelleme legyen. De néhány évszázaddal később Pehár úgy döntött, hogy elköltözik a Necsung kolostorba és jelenlétét az egyik szerzetes megszálltával tette nyilvánvalóvá. Megszállta ezt a szerzetest és jóslatokat, próféciákat mondott a szerzetes hangján. Pehárt megkérdezte a Dalai Láma kormánya, amely akkor a Drepung kolostorban lakott. Így Necsung a tibeti kormány hivatalos orákulumává vált. Száműzetésben is tovább működik, mivel a Drepung kolostort Daramszalában újraépítették."
John Myrdhin Reynolds
