SZAMSZARA
Létkerék
SZAMSZARA (tib. khor-va)- az újraszületések örök körforgása- Körkörös létezés, ami születésből, öregkorból, betegségből, halálból és újraszületésből áll.
A szamszara három térsége: 1. A vágyvilág (kámaloka), 2. A formabirodalom (rupaloka), 3. A forma nélküli birodalom (arupaloka).
1.A VÁGYVILÁG (kámaloka) HAT LÉTFORMÁJA: A létezés hat állomásának lényei négyféle módon születnek: tojásból, anyaölből, nedvességből vagy átalakulás révén, akár formával bírók, akár nem; akár van tudatuk, akár nincs; akár lábnélküliek, akár kétlábúak vagy négylábúak, vagy soklábúak.
A három alsó létforma: a paranoja állapotai, az éhes szellemek világa, az állati létforma; a három felső létforma: az emberi létforma, a félisteni és az isteni állapotok.
-A PARANOJA ÁLLAPOTAI: ez nemcsak egy világ neve, hanem egy bizonyos tudatállapot elnevezése, mely különböző alcsoportokra osztható: például 14 különböző „pokol” létezik, s ezekből hétben a lények főként hőségtől szenvednek, további hétben pedig főleg szélsőséges hidegtől. Ennek a világnak a környékén még további négy pokol létezik, tehát így összesen 18. Ezen állapotok mindegyikében semmi más nem tapasztalható, csak hőség és hideg, kizárólag rendkívül nagymértékű szenvedés.
-ÉHES SZELLEMEK (szkt. préta, tib. jidak) - a szamszara alsóbb birodalmai közé sorolt létforma, melynek fő oka az erős kötődés, a mohóság. Az éhes szellemeket állandó éhség, szomjúság és frusztráció jellemzi.
-ÁLLATI LÉTFORMA Az állati létformák szenvedése: a butaság és mentális vakság; az állatok szenvednek a rossz bánásmódtól, attól, hogy fárasztó munkák végzésére használják és lemészárolják őket.
-EMBERI LÉTFORMA Az emberi világok szenvedése: születés, öregség, betegség, halál.
-FÉLISTENEK VILÁGA (azúrák) - a félistenek legfőbb problémája a féltékenység: látják az istenek kellemes tapasztalásait és irigyek, mivel saját tapasztalásaik nem felelnek meg ezeknek. Ezért állandóan az istenek ellen harcolnak, mégsem győznek sohasem. Mindig ők a vesztesek, és állandóan féltékenyek, ami szenvedést okoz világukban.
-ISTENEK VILÁGA - a valódi istenek is szenvednek: bár életük során sok örömben van részük, haláluk előtt szörnyű sok szenvedést tapasztalnak azáltal, hogy tudatosodik bennük a haláluk. A közeledő halálukat hét nappal előre már tudják, de ez a hét nap az istenek világában hét emberi évnek felel meg. Az istenek tehát hét éven át pontosan látják, hogy haláluk után hova fognak újraszületni, és mivel az összes jó karmájukat elhasználták, alsóbb világokba zuhannak.
AZ ÖT SZKANDHA, vagy aggregátum (felhalmozás): - a személyiséget, az egyént alkotó állandótlan jelenségek, amely a vágyvilág élőlényeit alkotja:
Az első az anyagi szkandha a formával, vagy testtel kapcsolatos (rupaszkandha).
A négy nem anyagi szkandha:
- érzet (vedanaszkandha),
- érzékelés (samjaszkandha),
- indíttatás (samskaraszkanndha),
- tudatosság (vijnanaszkandha).
2.FORMABIRODALOM (rupaloka) - a forma világát a magasabb szinten álló, mennyei lények népesítik be. Az előző életükben végrehajtott jó cselekedetek vagy meditációs gyakorlatok eredményeképpen az istenek káprázatos körülményei között élnek. A formabirodalom istenei, bár rendelkeznek testtel is, de nincsenek durva testi igényeik, mint a vágy világ lényeinek.
3.FORMA-NÉLKÜLI VILÁG (arupaloka) - a forma-nélküli világ mennyei lényei a formavilág lakóival ellentétben nem viselnek „formatestet”. Négy szintjük van, s ezek a szamádhi, vagyis a meditatív elmélyülés négy állapotának felelnek meg.
A két magasabb rendű világ lényei az emberek élethosszához viszonyítva rendkívül sokáig élnek, s ezekben a birodalmakban nincsenek jelen a vágy világában uralkodó negatív érzelmek. Ennek ellenére ezek a lények is a nem-tudás hatása alatt állnak, hiszen nem mentesek az „én” hamis képzetétől. Noha a durva negatív érzelmeket sikerült ideiglenesen elfojtaniuk, csak az éntelenség felismerése irthatja ki gyökerestől az ilyen érzelmekre való hajlamot. Ez az oka annak, hogy a forma és forma-nélküli világok lakóira egy idő után újból az alacsonyabb birodalmak óriási szenvedései várnak.
Az adott létformából egy lény akkor kerül ki, ha ottlétét előidéző karmája kimerül. Ezen világok közül az Emberi Világ a legszerencsésebb, mivel ez alkalmas legjobban a Dharma gyakorlására.
